LibriConscious
A történelem során az emberek mindig is szoros kapcsolatban álltak az őket körülvevő természettel, habár egészen az utóbbi 70-100 évig ez inkább egy függő kapcsolat volt, hiszen a „jó viszony” fenntartása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy őseink életben maradjanak. A modern társadalmak kialakulásával megkezdődött városiasodás viszont emberek tömegét kényszerítette valódiak helyett betondzsungelekbe. A Föld népességének kb. 55%-a jelenleg is városokban lakik, mely trend várhatóan növekedni fog – az ENSZ 2018-as előrejelzése alapján ugyanis 2050-re 3-ból 2 ember városok an él majd.
Hogyan jelenik meg ez az elvárosiasodó tendencia a mentális egészségünkben?
1993-ban Robert Michael Pyle, amerikai ökológus saját visszaemlékezésében írt először jelenségről, hogy az emberek természettel kapcsolatos tudása eltűnik, elsősorban a fokozott városiasodás és technológiai fejlődés hatására fokozatosan megszűnik a korábbi szoros kapcsolat az emberek és a körülöttük élő környezet között. A természettől való elidegenedést aztán Richard Louv egy 2005-ös könyvében hozta összefüggésbe számos mentális és fizikai betegséggel, figyelem- és kötődési zavarokkal, és az egész tünetegyüttest elnevezte nature-deficit disorder-nek, vagyis „természethiány-zavarnak”. Noha a kifejezés nem vált orvosi szakkifejezéssé, a fogalom megalkotása óta számos tudományos publikáció jelent meg, amelyek bebizonyították, hogy a modern emberek, elsősorban városi körülmények között élő gyerekek, fizikai, mentális és szociális egészségromlása szoros kapcsolatot mutat ezzel a lecsökkent kapcsolódással (Mitchell, 2016).
Egészségesebbé tehetne-e minket a megszakadt természetkapcsolat helyreállítása? Hozzájárulhat-e a mentális egészségünk a városias életmód következményeként fokozódó ökológiai- és klímaválság csökkentéséhez? Természetterápiás módszerekkel dolgozó segítő szakemberekként hiszünk abban, hogy igen.
Kiinduló kérdésként fontos tisztáznunk, egyáltalán miért van ránk bármiféle hatása a természetnek?
Emberi fajunk a bioszféra rendszerébe beágyazottan alakult ki és létezik, abból nem szakítható ki és anélkül nem életképes. Az emberi faj létezésének több mint 99%-át természeti környezetben töltötte, és az ún. Biofília hipotézis szerint fizikai, kognitív és érzelmi eszköztára is ehhez a környezethez alkalmazkodott. Az elmélet alapján mivel az emberi faj evolúciós környezete évmilliókon keresztül a természet volt, a természethez való tartozás igénye egy velünk született jellemző kell, hogy legyen, melynek kiteljesítésére alapvető igényünk van (Wilson, 1984).
Ugyanakkor jelenleg ehhez az evolúciós léptékhez szokott testnek kell boldogulnia abban a modern társadalomban, amely ennél egy lényegesen gyorsabb alkalmazkodási sebességet kíván meg a modern társadalmunkban való túléléshez. Génjeink nem tudnak lépést tartani ezzel a felgyorsult civilizációs tempóval, emiatt és az egyre gyorsuló technológiai fejlődés miatt egyes kutatók szerint gyakorlatilag folyamatos stresszállapotban, ún. technostresszben létezünk.
A tartalmas természetkapcsolat kialakítása és rendszeres gyakorlása viszont minden jel szerint olyan egészségvédő hatással bír, mely erősítheti a személyt a mindennapokban való boldogulásban, akár a megelőzés, akár a tüneti kezelések felől nézve.
Felsorolni is nehéz a számos pozitívumot, melyet egy jól működő, egészséges ökoszisztémával való kapcsolódás nyújtani tud a számunkra.
Az eredmények azt mutatják, hogy a természettel való interakció (legyen az spontán vagy természetterápia által indukált) pozitív hatással van nem csak a fizikai és mentális egészségre, de fejleszti a kognitív képességeket és a társadalmi összetartozást (Keniger, 2013).
A természethez való aktív kapcsolódás teljesen egyértelmű és mindenki által tapasztalt következménye a fizikai aktivitás növekedése, és ezáltal az elhízás, a szív-és érrendszeri megbetegedések kockázatának csökkenése. Hasonló szerepe van a természet közelségének a légúti megbetegedések kialakulásának megelőzésében, de bizonyos kutatások még a bármely okból bekövetkező halálozást is alacsonyabbnak találták olyan helyeken, ahol lehetőség volt a természettel való találkozásra (Mihók, 2021).
A japánból világhódító útjára indult sinrin-joku, vagyis erdőfürdőzés igazolt fizikai egészségvédő hatásai közé tartozik az immunrendszer erősítése a természetes ölősejtek számának növelése okán, valamint a pulzusszám és a vérnyomás csökkentése is (Miyazaki, 2018). Utóbbi nem csak azért izgalmas, mert az erdőterápia után még 5 nap múlva is kifejtette védő hatását, hanem azért is, mert a kutatók azt találták, hogy azoknak, akiknek viszont kezdetben túl alacsony volt a vérnyomása, a terápia hatására a normális tartományba vándorolt ez az érték (Song, 2015). Vagyis az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a természetben töltött idő az egyéni fiziológiai igényekhez alkalmazkodva is képes kifejteni jótékony hatását.
Az erdőben való elmerülésről, de a természettel való kapcsolódásról is elmondhatjuk, hogy javítja a lelki egészségünket, hiszen serkenti a személy relaxáltságát a paraszimpatikus idegrendszer aktivitásának növelésével, miközben a szimpatikus idegrendszer alacsonyabb aktivitásán keresztül csökkenti a szervezet stressz-szintjét, melyet az alacsonyabb adrenalin- és kortizolszint is jelez (Miyazaki, 2018; Park, 2007; Song 2016). Természeti környezetben alacsony frekvenciájú agyhullámok és alacsonyabb agyi aktivitás detektálható az agy homloklebenyében – ami szintén a nyugodtabb állapot előidézője.
A természet egészségvédő hatása a már megjelent betegségek visszafordításában, a tünetek mérséklésében is megmutatkozik. Ilyen például a poszttraumás stressz-szindróma, mely a természet stresszcsökkentő hatása révén természetterápiás módszerekkel is támogatható (Hawkins, 2016), de a figyelmi és kognitív funkciók javulásán keresztül az ökoterápiás megközelítések pozitív hatást gyakorolnak a figyelemzavaros, ADHD-s tüneteket mutató egyéneknél is.
De amit valószínűleg mindenki érzékelt már magán, hogy a természeti környezetben egyszerűen megnyugszik a lelkünk, lecsendesednek a gondolataink, egyfajta jóleső kipihentséget élünk meg.
Tulajdonképpen ezt a sok csodát együttesen nevezzük a LibriCo-nál „az erdő erejének”. Éppen ezért bátran ki merjük jelenteni: bármi zavarjon is a mindennapokban, fordulj hozzánk bizalommal, hogy megmutassuk a természet gyógyító csatornáit.